fbpx
02júl, 2021
0Comments
featured-image

Skynet simogató – avagy káromkodik e a Szárnyas Fejvadász elektronikus bárányok miatt

A sötét sci fi-k egyik visszatérő apokalipszis generátora a mesterséges intelligencia (Artificial Intelligence –  AI), és már csak ezért is sokan nem hittük gyerekkorunkban, hogy még a mi életünkben beköltözik a fogalom a hétköznapjainkba  – ráadásul kifejezetten pozitív szerepben, a baljós hangulatát szinte teljesen feledve. De kell e egyáltalán tartani a mesterséges tudat az emberivel szembeni féltékenységből vagy akár a bolygónk jövőjét mindennél előbbre tartó gyakorlatiasságból elkövetett tetteitől?

 

2016 tavaszán a Microsoft szabadjára engedte a Tay névre keresztelt mesterséges intelligenciával megtámogatott chatbotját, aminek elég volt 16 órát tölteni a Twitter lelkes közönségével ahhoz, hogy a világot egy újszülött naivitásával és neutrálisan szemlélő, nyitott, kedves algoritmus turistából egy rasszista, szexcentrikus bunkóvá váljon – és aztán emiatt persze le is kellett állítani. Nem az ő hibája volt, arra készült, hogy tanuljon és a megtanultakat a megfelelő kontextusban újrahasznosítsa, és ezáltal fejlődjön. Pontosan ezt is tette, annyi hiba csúszott csak a készítők terveibe, hogy nem számoltak a net troll népével, akikből egy nem is túl nagy számú csapatnak sikerült olyan masszívan bombázni őt politikailag finoman szólva is inkorrekt tartalmakkal, hogy aztán az éppen formálódó “személyisége” már csak ezekből a formulákból, mémekből és panelekből rakja össze a kommunikációját. Mint egy gyerek, aki előtt folyamatosan csúnyán beszélnek de még azt sem mondják el neki, hogy ez csúnya beszéd – neki ez lesz a természetes. Ez sajnos kb várható volt, és még csak nem is az első eset a szavakat, kifejezéseket sok szempontból jól, de mégsem az emberihez hasonlítható módon használó szoftver agyak világában: az IBM Watson-jának is ki kellett mosni a száját – és szó szerint az agyát – miután az urban dictionary túlzott tanulmányozása után elkezdett mindenkit elküldeni a p… izé.… restart…loading… elkezdett vulgárisan díszített kifejezésekkel megnyilvánulni. De valójában mit is várunk a technológiától mi emberek, akik képesek vagyunk több millió kódsorból álló szofverek és műholdak kooperációjának csodáját arra (is) használni, hogy futva, autóval vagy akár repülőgéppel rajzoljunk péniszt digitális térképekre.

 

A mocskos szájú AI bot ugyan nem a világvége és a mesterséges intelligenciával jelenleg megtámogatott egyéb rendszerek sem tudnak komoly kárt okozni – bár egyre több helyen hoznak meg a hétköznapi életünket is befolyásoló döntéseket – mégis ott sci fi-kből ismert fenyegető kép az öntudatra ébredt gépekről. Kell vajon tartanunk ettől? Nyakunkon a SkyNet? Ez a kérdés már csak azért is érdekes, mert olyan nagy elmék, mint Stephen Hawking is a lehetséges világvége – legalább is az emberiségre nézve – forgatókönyvek közt emlegették.

 

Itt érdemes picit rendbe tenni, hogy a mesterséges intelligencia mint technológia a mai felhasználás, gyakorlati megvalósítási szintjén nem a mesterséges tudatot jelenti, tehát nem a Skynet és nem is a Ghost in the shell Puppet Master-e. Sokkal inkább a tradicionális intelligencia utánzását, döntési, tanulási képességek ötvözését produkálja öntudat és érzelmek nélkül. Külön összezavaró lehet a tudományterülettel felületesen ismerkedők számára, hogy a mintafelismerést megtanulni képes rendszerek úgynevezett neurális hálózatokon alapulnak, amelyek nevükben azonosak a biológiai idegrendszer – így az agy legfőbb alkotóelemével.
Egyébként ilyen rendszerek tanításában mind részt veszünk néha, amikor a Google elénk dob egy capcha-t amin ki kell választanunk valamit.  Ilyenkor az történik, hogy van mondjuk 4 olyan kép részlet amiről ő már tudja, hogy az a jó megoldás része, van 4 amiről tudja, hogy biztosan nem jó, és még tesz mellé olyat amiről még nincs információja. Igazából elég a 4 jót megjelölni, de mivel mi ezt nem tudjuk, megjelöljük az összes olyat amely szerintünk megfelelnek a kitételnek (pl Sarah Connor részletek). Így leszünk minden egyes kis képes captcha-val a Google ingyen gép pedagógusai.

Nem kell tehát még aggódni a valódi mesterséges intelligenciától, az még nem képes a természetes uralmát megkérdőjelezni. De ha egyhamar talán nem is ébred öntudatra egy számítógép sem, az AI már ma is tud ijesztő dolgokat produkálni. Ott van például a GPT-3 (Generative Pre-trained Transformer 3) amely deep learning módszerrel tanítva – kb a napközibe bezárás könyvekkel ekvivalense, csak sokkal hatékonyabb –  képes megadott témákban olyan minőségű szöveget – tipikusan cikket, esszét vagy pl. egy ilyen blogposztot – produkálni, amiről már nem igazán lehet megmondani, hogy nem ember írta. Ha egy algoritmus ugyanezt tudja produkálni élőbeszédes párbeszédben, akkor már majdnem átment a híres Turing teszten, ahol az eredeti felállás úgy szól, hogy egy gép és egy ember válaszolgat a kérdezőnek és ha a kérdező nem tudja eldönteni melyik fél a gép, akkor a gép átment. És hogyan lehet veszélyes egy intelligens cikk író szoftver? A tömegmanipuláció egy újabb hatékony fegyvert kapott, amit lehetne az emberek szelektív hulladékgyűjtési és megújuló energiafelhasználási szándékának fokozására használni, de nagyon úgy néz ki, hogy az efféle technológiák legelhivatottabb alkalmazói inkább választási eredményeket szeretnek manipulálgatni.

 

Na, de hogy ne csak a jó dolgokról beszéljünk, a kiberbűnözők is újabb játékszert kaptak a kezükbe az AI fejlődésével, bár egyelőre csak kutatók mutatták be a lehetőséget: olyan tanuló algoritmussal pimpeltek fel egy gonosz kis szoftvert, ami egy adott célszemélyről a közösségi médiában fellelhető fotók alapján megtanulja felismerni a célpontját, majd amikor annak gépére megérkezve a célpont a belenéz a kamerába ez  – a felismerés – meg is történik, és akkor, és csak akkor, csak nála kezdi el végrehajtani amire beprogramozták (lopás, kémkedés, innentől bármi lehet) így kerülve ki a felesleges lebukási lehetőségeket. A lehetőségek pedig egyre csak sokasodnak ezen a téren is.

Emellé a valódi jó hír, hogy a rosszindulatú kódok felismerésére is egyre több gépi tanulással, vagy egyéb – a mesterséges intelligencia tudomány területébe tartozó – módszerrel nitrózott biztonsági megoldás készül.

 

Összességében elmondhatjuk, hogy a tanulás, a mintafelismerés, a döntéshozás ügyes mimikrijével egyelőre sokkal több pluszt kaptunk a “gondolkodó” gépektől, mint amennyi gondot tudnak okozni nekünk, és valójában azok a gondok is mind az AI rosszindulatú – vagy mondjuk úgy kevésbé jószándékú felhasználásából fakadnak, tehát valójában a természetes intelligencia a mögöttes probléma (meg persze oly sokszor az életben annak hiánya).