• Live chat
  • Facebook
  • Google Plus
  • rss

HAMR-MAMR, avagy mitől nő a merevlemezek kapacitása

×
×
Megjelent: 2019.01.31 Vissza

Az adatközpontok adatsűrűsége évről-évre nő, köszönhetően elsősorban a merevlemezgyártók által alkalmazott újabb technológiáknak, melyek lehetővé teszik, hogy a korábbiakhoz képest jóval nagyobb mennyiségű információt lehessen felírni a diszkekre. Bár az alapelv, vagyis a mágneses rögzítés gyakorlatilag a kezdetek óta változatlan, a különböző precíziós rögzítési és kiolvasási eljárásokkal az előrejelzések szerint öt éven belül elérhetővé válik a merevlemezenkénti 40 terabájtos álomhatár.

A merevlemezpiac két legnagyobb gyártója, a Seagate és a Western Digital más-más technológiákkal képzeli el az adatsűrűség növelését. Míg előbbi a már bizonyított HAMR (Heat Assisted Magnetic Recording, azaz magyarul hővel támogatott mágneses rögzítés) eljárásra építi újabb adattárolóit, addig a Western Digital egy újabb és költségtakarékosabb megközelítést alkalmazó rendszert fejlesztett MAMR (Microwawe Assited Magnetic Recording, azaz mikrohullámmal támogatott mágneses rögzítés) néven.

A kaliforniai cég 2018 utolsó napjaiban jelentette be, hogy az új technológiával elvégzett összes laboratóriumi teszt sikerrel zárult, így a 16 TB kapacitású, MAMR technológiájú merevlemezek készen állnak a sorozatgyártásra, és már idén elérhetővé válnak a nagy adatsűrűségű tárolómegoldások felhasználói számára. A cég ütemterve szerint még 2019-ben várhatók a 18 TB kapacitású diszkek, jövőre pedig 20 TB-ra növelheti a tárolókapacitás felső határát a gyártó.

A Servergarden adatközpontjában duplázták a kapacitást

A modern adatközpontokban elhelyezett szerverek, hálózati adattárolók akár több tucat ilyen merevlemezt is tartalmazhatnak, a Servergardennél bérelhető Supermicro szerverekbe akár 14 diszk is konfigurálható, jelenleg már 12 TB/db kapacitással. Ezzel akár egy darab szerver storage-ból 130TB adattárolási kapacitás nyerhető ki. A 12 TB/disk -es tárhely egyébként az eddig kapacitás dupláját jelenti.

A HAMR és MAMR technológiák közti alapvető különbség, hogy a hordozófelület mágneses tulajdonságainak megváltoztatásához előbbi esetében lézersugár hevíti fel a lemezt, utóbbinál pedig mikrohullámú energia segíti az adat felírását. A HAMR eljárás alaptézise, hogy 400 és 700 °C közé hevített felület gyengébb mágneses térrel írható a megváltozott mágneses tulajdonságok miatt, hátránya viszont, hogy a megnövekedett hőterhelés révén más anyagokat kell használni, illetve jelentős elhasználódással is számolni kell, ez pedig összességében jelentős mértékben növelheti a gyártási, bekerülési költségeket.

A Western Digital MAMR eljárása ezzel szemben nem teszi ki a diszkeket semmilyen hőterhelésnek, így azokat alapvetően ugyanazokból az anyagokból lehet előállítani, mint a hagyományos (PMR-rendszerű) HDD-kben található lemeztányérokat. Ezzel a MAMR-alapú merevlemezek a gyártó ígérete szerint megbízhatóbbak és hosszabb élettartamúak lehetnek, miközben adatsűrűségük jelentősen nő.

A két nagy gyártó értelemszerűen elsősorban adatközponti megoldásokba ajánlja a legnagyobb kapacitású, ultranagy adatsűrűségű merevlemezeit, bár a technológiákat idővel rendszerint a belépő- és középszegmensben is bevetik.

A nagyobb kapacitású diszkek megjelenésekor a régi adattárolók cseréje gyorsan és biztonságosan elvégezhető, így a bérelt szerverek mindig lépést tartanak az egyre növekvő kapacitásigénnyel.